Borjog és Bormarketing Konferencia 2014

Idén második alkalommal rendezték meg a Borjog és Bormarketing Konferenciát. A pazar helyszín a Boscolo Luxury Hotel volt, a résztvevők csodálatos környezetben tanácskozhattak és vitathatták meg az előadásokon elhangzottakat. A rendezvény célja a vitaindítás, a problémafelvetés volt.

Az eseményt – a Lázár Jánost helyettesítő – dr. Kardeván Endre, a Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeletért és Agrárigazgatásért Felelős Államtitkára nyitotta meg azzal, hogy felolvasta beszédét. Őt követte Tiffán Zsolt borász, országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Szőlészeti és Borászati Albizottságának elnöke. A villányi borász a Borászok 12 pontjára hívta fel a hallgatóság figyelmét. A 12 pontból álló javaslatban olvasható, hogy “már közel állunk ahhoz, hogy az ágazatra nehezedő bürokrácia felőrölje jelenünket és felszámolja jövőnket”. Tiffán szakmaközi szervezet létrehozását és a borászok összefogását szorgalmazza. Borászként állítja, hogy rengeteg energiát kell adminisztrációra fordítani, erre politikusként válaszol is: “Adósok vagyunk a könnyítéssel”.

Egy kis emészthető statisztika

Tornai Tamás, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa elnöke folytatta. Tornai friss statisztikát mutatott az egybegyűlteknek. Íme néhány fontosabb mutató az elemzésből:

• 700 ezer hektoliter bort exportálunk, melynek 90 %-a fehérbor.
• A termelés a magasabb árkategória felé, míg a fogyasztás az alacsonyabb felé tart.
• Olcsóbb bort importálunk, drágább bort exportálunk.
• Termésátlag Magyarországon 70 mázsa/hektár, Németországban 130 mázsa/hektár
• Ha minden szántónk szőlő lenne, akkor az agrárágazat kibocsátása háromszorosára nőne.

Külön említést érdemel, hogy hogyan alakult a szőlőtelepítés az elmúlt 4 évben. Szekszárdon nagyjából 140 hektár új szőlőt telepítettek, ennél kevesebbet csak Tokajban, számszerint 132 hektárt. A Tolnai borvidék 402 hektárral a 8., a listát a Kunsági borvidék vezeti (nem elütés): 5161 hektárral. Ez a mennyiség és a várható következmények megérdemelnek egy kisebb felhördülést.

Tornai Tamás nem hagyta szó nélkül és sejtelmes megjegyzést tett a bornagykereskedők szerepére a borkereskedelemben. A téma rendkívül érzékeny. Nem titok, hogy néhány bornagykereskedés tartja kezében a piacot, ezzel meghatározva a borászok disztribúcióját, árakat. Tornai megjegyezte: dolgoznak a kereskedők árrésének – a piaci szereplők közti – újraelosztásának lehetőségén. Halkan jegyzem meg, hogy számos borász panaszkodik négyszemközti beszélgetéseken a bornagykerek “hatalmára” és arra, hogy gyakran többet keresnek egy palack boron, mint a készítője.

Adminisztrációs terhek

Tornait dr. Feldman Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára követte. Helyettes államtitkár úr az adminisztrációs terhekről beszélt. Elmondta, hogy munkájukat és a szabályozást nehezíti, hogy a bor egyszerre jövedéki termék, élelmiszer, alkoholtartalmú ital, egy piac szabályozásának tárgya, és “speciális keresztjeit kell neki vinni”. Nagy szakmai nyomás van a Vidékfejlesztési Minisztériumon. Állítja: széleskörű egyeztetés zajlik, a “felek egy oldalra álltak”, érdemi eredmények születtek és lesz folytatás. A minisztériumban azon dolgoznak, hogy csökkenjen az adminisztráció és a támogatások megszerzéséhez szükséges időigény. Feldman szerint jelentősen változott a telepítéssel összefüggő szabályozás. További eredmény, hogy a borászok saját üzlethelyiségben is árulhatják boraikat, mellyel erősödik a kapcsolat borász és fogyasztói között. A szabályozás könnyített a pezsgőkészítés, a pincekönyvvezetés, a borászati melléktermékek felhasználásának szabályain és csökkent az analitikai minősítés díja. Nem kötelező a borkísérő okmány sem, mindössze a számlára kell felvezetni néhány plusz adatot.

A Kormány terve és célja, hogy bevezesse az Integrált Szőlészeti és Borászati Rendszert. A korszerű informatikai háttér a kevesebb adminisztrációt és a hatékonyabb ellenőrzést is szolgálná.

Néhány szó a támogatásokról

Nagy Attila, a Vidékfejlesztési Minisztérium Agrárpiaci Főosztály osztályvezetője a támogatásokról beszélt. A szőlő-bor ágazat a következő években 8.5 milliárd forintra számíthat évente. Szőlőültetvények szerkezetátalakítására, átállítására 40 milliárd forint jut. Az elmúlt években többször is előfordult, hogy az ágazat résztvevői nem vagy sikertelenül pályáztak, így sok-sok forrás maradt az EU pénztárában.

Oktatás és Kutatás-fejlesztés

dr. Molnár Péter, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökségi tagja az oktatásról és kutatások fontosságáról beszélt. “24 éve nem csináltunk semmit” – kezdte előadását. Elmondható, hogy mára elszakadt egymástól a gyakorlat és a gazdaság az oktatástól és a kutatás-fejlesztéstől. Molnár krittikus megjegyzése szerint “kincsesládán ülünk, ezért nem tudjuk kinyitni”. A jelenlegi káoszban 30 különböző helyen zajlik nem összehangolt oktatás. A felsőfokú képzésnél a fejkvóta alapú támogatási rendszer mennyiségi és nem minőségi képzést eredményezett.

Kutatási munka Magyarországon 1898 óta a Szőlészeti Kísérleti Állomás alapítása óta folyik. Jelenleg 5 kutatóintézet működik. 2014 január 1-gyel létrejött a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, azon belül a szőlész-borász szekció, ami reményt ad a kutatás-fejlesztés fellendülésére. A versenyképesség és a fejlődés érdekében szükség van egy szaktanácsadói rendszer kialakítására, aktívabban kellene részt venni nemzetközi együttműködésben és alapvetően alkalmazott kutatásokat kellene végezni. Molnár szerint a szőlész-borász szakma jogos igénye a naprakész és gyakorlati tudással rendelkező munkaerőképzés, az oktatás harmonizációja. Az előadó külön kiemelte annak fontosságát, hogy a hallgatóknak legyen lehetőségük EU-n belül és kívül is szaktudást szerezni. A céhek is így működtek régen. A tanonc nekiindult a nagyvilágnak és hazatérve egy mestermunkát kellett készítenie, így lehetett céhmester.

Borjog

dr. Pókecz Kovács Attila, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetője a magyar borjog előtti kihívásokról beszélt. Amikor 10 éve először kimondta azt a kifejezést, hogy borjog, akkor teljes tagadással szembesült, azt mondták, ilyen terület nincs. Amikor másodszor használta a borjog kifejezést, akkor a hallgatósága ittas jogászokat vízionált. Egyet léptünk előre, a tagadásból negatív hozzáállás lett – gondolta akkor. Mára 60 végzett boros szakjogász van. Pécsett és Budapesten egyedülálló képzéseket tartanak jogászoknak. A két szemeszter során a jelentkezők a hagyományos jogi tárgyak mellett pl gazdasági és marketingismereteket is tanulnak, továbbá a “Borkóstolási alapismeretek” is tantárgy a 2011/2012-es tanévtől. A végzett borjogi szakjogászok a szőlő- és bortermelés, valamint a borpiacok jogi problémáira hazai, közösségi és nemzetközi szinten is hatékony válaszokat képesek adni, egyúttal tanácsaikkal a borászati vállalkozások működését is elősegíthetik.

A borjog létrejötte – ahogy a szőlő-bor ágazat kutatási tevékenysége is – a filoxéra járványhoz köthető. A kipusztult ültetvények okozta borhiányt borhamisítással pótolták. Ekkor született meg az első bortörvény, melyben leírták, hogy a bor friss szőlőből készül.

Magyarországon a szabályozás várhatóan és alapvetően 3 területen fog változni. Ezek az eredetvédelem, a fogyasztóvédelem és az egészség védelmének fokozottabb érvényesítése.

Professzor úr számos egyéb problémakört, rendezetlen vagy veszélyeket rejtő területet is felvetett és továbbgondolkodásra szólította fel az érintetteket.

A szőlőtermelés és a – szerinte túlságosan is – sok (22) borvidék sokszínűsége fogyasztóvédelmi szempontból aggályos. A bordói példát tartja követendőnek, ahol egy borvidékké állt össze 116 ezer “hektárnyi” termelő. Magyarország teljes szőlőterülete 63 ezer hektár. Azt javasolta, hogy a jelenlévők gondolják meg, hogy a Tolnai, a Szekszárdi és a Villányi Borvidék álljon össze Pécsi Borvidék néven. Az előadó szerint kevesebb és egyenként nagyobb borvidékekre lenne szükség a kihívások leküzdése érdekében. Az ötletét komoly felhördülés követte, amiből arra következtettem, hogy csak Ő hisz a felvetésében.

Másik problémakör a telepítési tilalommal kapcsolatos. A két világháború között 200 ezer hektáron termeltünk, ez csökkent a harmadára. A tendencia alapján félő, hogy eltűnnek a szőlőtermelők, nem lesz utánpótlás. Az oktatásról szóló előadás is maximálisan alátámasztja ezt a veszélyt.

A professzor szerint egészségvédelem, a palackozás, a kiszerelés és az internetes eladás területén is kell lépni. Franciaországban már az allergén anyagokon kívül azt is fel kell tüntetni a palackon, hogy várandósoknál már kis mértékű fogyasztás is káros lehet.

Az elődás végére maradt egy érdékes eset. Jelenleg is zajlik egy peres eljárás a Dijon-i bíróságon. Egy 70-es évek óta biotermelést folytató szőlész-borászt (és minden termelőt) arra köteleztek, hogy egy rovar megjelenése miatt végezzen el egy bizonyos növényvédelmet. A gazda ezt megtagadta, mondván ő biotermelő. A rovar aranysárgulást okoz, védekezni ellene kivágással vagy permetezéssel lehet. Annak idején a filoxéra is így indult el “világhódító útjára”. Ez az eset nagyon sok vitára ad okot.

A professzor úr azzal búcsúzott, hogy az lehet a magyar “borcsászár”, aki kínai ételekhez tud bort ajánlani.